STADIONAVATÓ – vajon miért kellett ebből cirkuszt csinálni?
2019. február 17. írta: Kürthy András

STADIONAVATÓ – vajon miért kellett ebből cirkuszt csinálni?

Nem sikerült győzelemmel felavatni a teljesen elkészült stadionunkat. Azonban számomra nemcsak a vereség volt nagyon fájó, hanem maga a körítés is. Sok kérdés merült fel bennem meccs közben. A legfontosabb ezek közül: vajon miért kell cirkuszt csinálnunk a legnagyobb felvidéki rangadóból?

A meccs előtt

Mint minden Slovan elleni mérkőzésre, úgy erre is a szokásosnál nagyobb izgalommal lépem át a stadion kapuit. A B-középben már szépen gyülekeztek a szurkolók, alig vártam, hogy rázendítsünk az első rigmusra. Ezt az első rigmust azonban elodázta egy a véleményem szerint borzasztóan erőltetett meccs előtti produkció. Megdöbbenve álltam a helyemen és néztem, ahogy a stadion többi részén előkerülnek a tapsrudak. Csak egy kérdés merült fel bennem: miért???

Koreográfia

A szurkolói klub ismét kitett magáért és egy stadionavatóhoz méltó, fantasztikus látványt nyújtó koreográfiát varázsolt a lelátókra. Minden tiszteletem azoké az embereké, akik megálmodták és kivitelezték azt. Helyettem azonban beszéljenek a képek:

Fotók: fcdac.sk; klikkout.sk

A mérkőzés

Számomra érthetetlen volt, hogy az első csere miért csak a 80. percben történt. A támadójátékunkról mindent elmond, hogy lehoztuk a meccset egyetlen komoly helyzet nélkül. A második félidőben a játékvezető is egyértelműen mutatta számunkra, hogy ki mellett áll. Mindkét oldalon történt kezezés a tizenhatoson belül, tizenegyest azonban csak a Slovan kapott. Mondhatnánk, hogy csak a szokásos.

A hangulat

Szokás szerint fergeteges volt. Az 50. perc környékén mindenki szem- és fültanúja lehetett annak, hogy nem holmi tapsrudakra és giccses közjátékokra van szükségünk, csak az emberek hangszálaira. Amikor az egész stadion bekapcsolódik a szurkolásba, akkor valami egészen elképesztő hangerőre vagyunk képesek.

Ljubicic

Szomorú voltam, amikor elment tőlünk, ezen a meccsen viszont megmutatta, hogy milyen ember is ő tulajdonképpen. Az összes Slovan játékos közül neki volt a legnagyobb hangja az egész mérkőzésen, semmiféle tiszteletet nem mutatott a volt klubja felé, pedig Priskin Tomi óta tudjuk, hogy lehet ezt teljesen másképpen is csinálni. Számomra ezzel végérvényesen egy teljesen idegen játékossá vált.

Tűzijáték

A mérkőzés végén esett egy óriási öngól, ami nem az eredményjelzőn álló számokat módosította. Véleményem szerint hatalmas hiba volt fellőni a tűzijátékokat egy ilyen meccs után és láthatóan a Slovan, valamint annak hívei le is csapták a magas labdát. Valljuk be, fordított esetben mi is ezt tettük volna.

Végszó

Vegyes érzésekkel távoztam a lelátóról. Egyrészt nagyon jó érzés volt újra a szeretett csapatunknak szurkolni és tombolni a lelátón. Másrészt viszont mérhetetlenül csalódott voltam a mérkőzés és annak körítése miatt. Elkeserednünk viszont semmiképpen nem szabad, a rájátszásban lesz még lehetőségünk javítani és elfeledtetni ezt a botlást.

HAJRÁ DAC, HAJRÁ MAGYAROK!

Fotó: fcdac.sk

A bejegyzés trackback címe:

https://amifocink.blog.hu/api/trackback/id/tr4914632510

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása