Nem sikerült győzelemmel felavatni a teljesen elkészült stadionunkat. Azonban számomra nemcsak a vereség volt nagyon fájó, hanem maga a körítés is. Sok kérdés merült fel bennem meccs közben. A legfontosabb ezek közül: vajon miért kell cirkuszt csinálnunk a legnagyobb felvidéki rangadóból?
A meccs előtt
Mint minden Slovan elleni mérkőzésre, úgy erre is a szokásosnál nagyobb izgalommal lépem át a stadion kapuit. A B-középben már szépen gyülekeztek a szurkolók, alig vártam, hogy rázendítsünk az első rigmusra. Ezt az első rigmust azonban elodázta egy a véleményem szerint borzasztóan erőltetett meccs előtti produkció. Megdöbbenve álltam a helyemen és néztem, ahogy a stadion többi részén előkerülnek a tapsrudak. Csak egy kérdés merült fel bennem: miért???
Koreográfia
A szurkolói klub ismét kitett magáért és egy stadionavatóhoz méltó, fantasztikus látványt nyújtó koreográfiát varázsolt a lelátókra. Minden tiszteletem azoké az embereké, akik megálmodták és kivitelezték azt. Helyettem azonban beszéljenek a képek:
Fotók: fcdac.sk; klikkout.sk
A mérkőzés
Számomra érthetetlen volt, hogy az első csere miért csak a 80. percben történt. A támadójátékunkról mindent elmond, hogy lehoztuk a meccset egyetlen komoly helyzet nélkül. A második félidőben a játékvezető is egyértelműen mutatta számunkra, hogy ki mellett áll. Mindkét oldalon történt kezezés a tizenhatoson belül, tizenegyest azonban csak a Slovan kapott. Mondhatnánk, hogy csak a szokásos.
A hangulat
Szokás szerint fergeteges volt. Az 50. perc környékén mindenki szem- és fültanúja lehetett annak, hogy nem holmi tapsrudakra és giccses közjátékokra van szükségünk, csak az emberek hangszálaira. Amikor az egész stadion bekapcsolódik a szurkolásba, akkor valami egészen elképesztő hangerőre vagyunk képesek.
Ljubicic
Szomorú voltam, amikor elment tőlünk, ezen a meccsen viszont megmutatta, hogy milyen ember is ő tulajdonképpen. Az összes Slovan játékos közül neki volt a legnagyobb hangja az egész mérkőzésen, semmiféle tiszteletet nem mutatott a volt klubja felé, pedig Priskin Tomi óta tudjuk, hogy lehet ezt teljesen másképpen is csinálni. Számomra ezzel végérvényesen egy teljesen idegen játékossá vált.
Tűzijáték
A mérkőzés végén esett egy óriási öngól, ami nem az eredményjelzőn álló számokat módosította. Véleményem szerint hatalmas hiba volt fellőni a tűzijátékokat egy ilyen meccs után és láthatóan a Slovan, valamint annak hívei le is csapták a magas labdát. Valljuk be, fordított esetben mi is ezt tettük volna.
Végszó
Vegyes érzésekkel távoztam a lelátóról. Egyrészt nagyon jó érzés volt újra a szeretett csapatunknak szurkolni és tombolni a lelátón. Másrészt viszont mérhetetlenül csalódott voltam a mérkőzés és annak körítése miatt. Elkeserednünk viszont semmiképpen nem szabad, a rájátszásban lesz még lehetőségünk javítani és elfeledtetni ezt a botlást.
HAJRÁ DAC, HAJRÁ MAGYAROK!
Fotó: fcdac.sk