Multinacionális környezetben létező jelenség, amikor az egyes csapatok meccsei a többségi nemzettől, a többség által uralt államtól való elhatárolódás eszközévé, illetve a saját nemzeti identitás kinyilatkoztatásának fő elemévé válnak. Számos ilyen csapat létezik a világon, a leghíresebbeket talán senkinek sem kell bemutatni: Spanyolországban a Barca a katalán, az Athletic Bilbao a baszk nemzet csapata, de említhetnénk akár az ír származású katolikusok csapatának, a Celticnek a brit származású protestánsok csapatával, a Rangersszel való szembenállását is. Számomra azonban ilyen téren (is) mindig a DAC lesz a legfontosabb csapat.
Ahogyan a DAC korábbi edzője, László Csaba fogalmazott, a Kárpát-medencében három csapat létezik, amelynek a szurkolótábora átlépi az adott település, illetve régió határait: az első a magyar válogatott, amelyért minden sportszerető ember szorít; a második a Ferencváros, amelynek tábora már rég kinőtte Budapestet; a harmadik pedig a DAC, amely már nemcsak Csallóköz csapatának, és már nem is csak Felvidék csapatának tekinthető, hanem tulajdonképpen az egész magyarságénak. Jómagam a DAC szurkolói bázisát – nagy vonalakban – a magyar válogatottéhoz tudnám hasonlítani. A magyar emberek klubszimpátiától függetlenül szorítanak a sárga-kékeknek. Sokan vannak azon a véleményen, hogy a Fradi mellett a DAC-ot is méltóképpen lehet manapság a nemzet csapataként emlegetni. Mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy a dunaszerdahelyi stadion napjainkban már zarándokhellyé vált a magyar szurkolók köreiben. Ezt a szlovák és magyar viszonylatban is magas nézőszámok is alátámasztják – az átlagnézőszám évről évre nő Dunaszerdahelyen.
A szlovákiai magyarság száma rohamosan csökken, éppen ezért a DAC jelenléte rendkívüli fontossággal bír. A mérkőzéseken tapasztalható összefogás, illetve a magyar nemzethez való tartozás kollektív kinyilatkoztatása sok embert ébreszthet rá magyarságunk megtartásának fontosságára, illetve rengeteg gyerekbe kódolhatja belé a magyarságtudatot. Ez utóbbinak egy példája a klub egyik projektje, ami a „Gyere velünk a DAC-ra” nevet viseli. Ennek keretein belül különböző iskolák diákjainak biztosítja a klub egy adott meccsre való eljutást. Személy szerint egy nagyon jó és fontos kezdeményezésnek tartom, hiszen mint tudjuk, a DAC „fertőz”. Aki egyszer átéli a Dunaszerdahelyen uralkodó meccshangulatot, legtöbb esetben a következő mérkőzésen is jelen szeretne lenni. Egy gyereknél ezek a meccsek felerősíthetik a nemzeti identitást amellett, hogy még sportélményt is nyújtanak.
Szlovák-magyar ellentét
A futballon keresztül nagyon jól lehet észlelni, hogy a szlovákok és a magyarok ellentéte a mai napig egy jelentős és létező konfliktus. A DAC szurkolóinak rendkívül sok magyarokat gyalázó rigmust, néhol tettlegességet kell elszenvedniük. Az egyes rigmusokért a szövetség részéről a büntetés rendszerint elmarad. A tettlegesség terén a legszomorúbb eset 2008. november 1-jén történt, amikor a DAC a legnagyobb riválist, a Slovant fogadta. A mérkőzés folyamán a rohamrendőrök – a mai napig tisztázatlan okokból – lerohanták az egyik hazai szektort, ami az anyaországi magyaroknak volt fenntartva. A kemény fellépés következtében több sérültet kórházba kellett szállítani. Az eseményeket a Slovan szurkolótábora üdvrivalgással fogadta. Ez az eset még inkább felerősítette a két szurkolótábor közti feszültséget, de a magyar és a szlovák állam között is konfliktust váltott ki. A DAC szurkolói a mai napig megemlékeznek erről a napról.
A 2008-as rendőrterror a mai napig a dunaszerdahelyi szurkolók legfájóbb pontja
Összefoglalásképp
A DAC-nak rendkívül fontos szerepe van abban, hogy a felvidéki magyarságot összetartsa és segítsen az embereknek megőrizni magyarságukat. A szurkolóknak lehetőségük van arra, hogy a 90 perc alatt hangot adjanak nemzeti hovatartozásuknak. Ha meg akarjuk előzni a szlovákiai magyarok asszimilációját – márpedig sokan vagyunk, akik meg akarjuk –, akkor minden eszközt meg kell ragadnunk ahhoz, hogy a nemzeti identitást megerősítsük az emberekben. Egy ilyen eszközzé válhat a DAC, hiszen amellett, hogy ez a klub hatalmas tömegeket tud megmozgatni, egy szilárd ponttá is válhat a magyar emberek számára, ami az identitáserősítést illeti. Ez a jelenség, amit a dunaszerdahelyi futballklub és annak szurkolói képviselnek, példaként szolgálhat nemcsak a többi külhoni magyarnak, hanem az anyaországi magyaroknak is. Csodálatosnak tartom azt, hogy a futballon keresztül tudjuk magunkat hétről hétre emlékeztetni: „Mi egy vérből valók vagyunk”.
